Így turbózd fel a kézi adóvevődet !

A kézi adóvevők széles körben elterjedtek mind a professzionális felhasználók, mind hobbi rádiósok között. Harminc-negyven évvel ezelőtt – a Veszprémek és Maros-B -k idejében – akár egy Yaesu FT-23 is kincset ért, sokunk számára az volt a nagybetűs RÁDIÓ. Mostanság, hogy Kínából, szállítással együtt „nyócezerért” bárki hozzá jut ezekhez a szerkentyűkhöz, csak az nem birtokol illetve használ egy ilyen készüléket aki teljesen immunis a rádiózásra. A kézi adóvevők többnyire kompakt, hordozható kialakításúak, ami egyúttal azt is jelenti, hogy az antennájuk is korlátozott méretű és ennek köszönhetően korlátozott teljesítményű. Gyakorlatilag ezek a „gumiantennák” negyedhullámú tekercsantennák, amelyek jelentős veszteséggel rendelkeznek.

A negyedhullámú sugárzók akkor működnek hatékonyan, ha egy megfelelően méretezett, negyed hullámhosszú földelő síkkal rendelkeznek. Az így létrejövő félhullámú antenna esetén az egyik ág pozitív félciklust, a másik ág negatív félciklust sugároz, így kialakul az optimális sugárzási minta.

A kézi adóvevők esetében a gumiantenna az egyik negyedhullámú rész, míg a másik negyedhullámú ág szerepét a készülék fémháza és az azt tartó ember teste veszi át – ez viszont közel sem ideális. Ráadásul helytakarékosság miatt sok kézi rádión a negyedhullámú antenna tekercselt változatát alkalmazzák, ami egy rövidebb fizikai hosszúságú antenna, amely a szükséges elektromos hosszúságot tekercseléssel biztosítja. Hátránya, hogy a tekercs ellenállása és a kisebb sugárzási hatásfok miatt jelentős veszteséggel bír.

Hogyan javítható a hatásfok? A megoldás egy úgynevezett ellensúly ( földelő sík ) alkalmazása, mely egy megfelelő hosszúságú vezeték, amely az antenna földpontjára csatlakozik, és így egy jobb földelő síkot hoz létre, jelentősen javítva az antenna hatékonyságát.

Ezt a vezetéket a rádió antennacsatlakozójának földpontjára (az antennaaljzat fémes részére) kell rögzíteni, mely történhet például csíptetővel vagy szemes saruval. Utóbbi az egyre elterjedtebb SMA csatlakozóval rendelkező adóvevők esetében ideális megoldás, mivel mindössze egy M6-os szemes sarura kell forrasztással vagy krimpeléssel csatlakoztatni az ellensúly vezetékét.

A BNC csatlakozós készülékeknél bonyolultabb az élet, mivel a csatlakozó átmérője 9.7mm, a két kis fülecskével együtt pedig 11mm. További probléma, hogy a 0.6..0.8mm vastagságú saru miatt már pont nem lehet a BNC csatlakozó bajonett zárját teljesen, „kattanásig” becsavarni. Ez esetben még a kézi adóvevő ővcsipesz rögzítő csavarjához is lehet csatlakoztatni az ellensúly vezetékét.  ( kivéve, ha az akku műanyag testére kell becuppantani az ővcsipeszt ) Végezetül fontos, hogy az ellensúly vezetéke ne érjen semmihez, hanem szabadon lógjon vagy fusson ki a rádióból.

 

Mint említettem, az ellensúly hosszát is pontosan kell méretezni a használt hullámhossz negyedére. Ez

VHF (2m sáv, 145 MHz) esetében: ≈ 51 cm

UHF (70cm sáv, 433 MHz) esetében: ≈ 17 cm

Többsávos készülék esetén célszerű több ellensúlyt, azaz egy-egy megfelelő hosszúságú vezetéket használni, de működő képes megoldás az is, ha egy darab olyan hosszúságú vezetéket használunk, mely a többszöröse az egyes hullámhosszak negyedhullámú vezetékeinek (  jelen példánál maradva a legkisebb közös többszörös pont 51cm, szóval elég egy vezeték is … )

Ha még nem próbáltad ki az ellensúly alkalmazását a kézi rádiódhoz, érdemes kísérletezni vele – az eredmény magáért fog beszélni!