Mostanában nosztalgikus hangulatban vagyok. Eszembe jutott a középiskolai rádióamatőr klub, ahol a rádiózást kezdtem / kezdtük nettó 40 évvel ezelőtt. ( bruttóban pár évvel több, mert már az általános iskola vég felé is a rádiós szakirodalmat bújtam, de adóvevő nem nagyon volt a kezemben ) A mai napig emlékszem a kihúzott W3DZZ antennára, az FT-250-re és a Veszprémre amivel a mikrofonlázat leküzdve megszólaltunk az R3 (?) átjátszón.
Akkor még voltak „perkás” állomások. Ez nagyjából a mai önkéntes rendőrök rádióamatőr megfelelője volt, ha nem megfelelően forgalmaztunk, ránk szóltak, kirívó esetben akár le is tithatták az emberfiát. ( ami nem igazán segített a mikrofonláz leküdésében ) Nem igazán emlékszem kirívó esetre, nagyrészt mindenki betartotta a szabályokat, bemondta illedelmesen a hívójelét a forgalmazás elején / végén, ha hosszúra nyúlt a beszélgetés, akkor a közepén is. Beszélgetni az antennákról, az adóvevőkről valamint az időjárásról illett, persze időnként becsúszott egy-egy személyesebb közlendő is, főleg a rádiós ismerősökkel történő találkozásokat koordináltuk így. Igen, biztosan meglepő, de akkor még szokás volt személyesen találkozni az ismerősökkel 🙂 Egy picit nagyon merev volt az egész rendszer , nem sírjuk vissza..
Mostanában átestünk a ló másik oldalára. A szinte teljesen kihalt DMR átjátszókon napi szinten lehet találkozni hívójel nélkül „halihó, jó reggelt” felkiáltással beköszönő állomásokkal. Előbb vagy utóbb eszükbe jut a hívójelüket is bemondani, de többnyire inkább utóbb, mint előbb. (szégyellik ?) Mindezt jobb esetben egy átjátszó TS2 időrésén, lokálba, de időnként az országos, mindenütt megszólaló tókgrúpon. De hallottam már finoman szólva is rendszerkritikus beszélgetést, b@zdmegekkel sűrűn tarkítva ( szerencsére „csak” tg9-en ) illetve múltkor két nemárulomelmelyik körzetben élő rádióamatőr beszélgetését sikerült végig hallgatnom TG216-on a tv műsorról illetve arról, hogy melyiküknek milyen okból és mikor kell orvoshoz menni. Ilyenkor nem tudom, hogy örüljek, hogy legalább valami élet mutatkozik az átjátszókon, vagy az agyvérzést elkerülenő kapcsoljam ki a rádiót.
A rövidhullámokon sem jobb a helyzet. A folyamatosan változó terjedési viszonyok miatt a sávok hosszas traccspartikra nem feltétlenül praktikusak ( habár erre ott a 29Mhz FM… 50MHz FM… 70MHz FM) de csak szökőévente hallani olyan állomásokat beszélgetni, akik legalább a nevüket és a QTH -jukat is bemondják. Hosszú távon kit elégít ki, ha a saját hívójele és a szinte kötelező 59 riporton kívül mást nem szükséges mondani ? Vagy nézzük a dolog jó oldalát, a jelenlegi gyakorlat mellett nyelvtudás nélkül is kiválóan lehet fónia QSO-zni, ha valaki megugorja azt a szintet, hogy a saját hívójelét, az 59 -et és a 73-at el tudja mondani angolul ? Ha pár mondatban az állomásról és az antennáról is képes beszélni, az már hab a tortán. ( Próbáld ki egyszer ! Mennyire rácsodálkoznak erre az ellenállomások ) Ráadásul a rövidhullámú forgalom túlnyomó része FT8 -al zajlik. Nem akarom bántani az FT8 júzereket, sokszor használom én is, de azért lássuk be ez nem igazi QSO, csak QSO pótló a lustáknak, a nyelveket nem ismerőknek illetve a szükséghelyzetből szerényebb RIG-el rendelkezőknek. A múltkor belefutottam egy WSJT-Z nevű forkba, ami a rendkívül fárasztó monitor figyelést és klikkelést is feleslegessé teszi a népszerű ft8 program használata során. Elég elindítani az auto CQ vagy auto call funkciókat…
